Olvasási idő: 5

A digitális világ könnyednek, légiesnek és megfoghatatlannak tűnik. Az internetet legtöbbször wifin vagy 4G-n keresztül fogjuk, így felhasználóként többnyire nem is találkozunk a fizikai valóságával.

Nem könnyű tehát tudatosnak lenni azt illetően, hogy minden kattintásunk, keresésünk, e-mailünk, posztunk és lájkunk mögött rengeteg erőforrás van. Nemcsak a digitális eszközeinkben lapuló fémekről van szó vagy az energiáról, amit éjjelente beléjük töltünk. Nem is csak a faltól a wifi routerig kúszó kábelről és annak műanyag borításáról. 

Amikor anyagról és erőforrásról gondolkodunk, eszünkbe kell, hogy jusson a routerünket az adatközpontokkal összekötő igen jelentős mennyiségű mélytengeri kábel. Ez több mint 1.2 millió kilométernyi kábelt jelent – mellyel majdnem harmincszor körbe lehetne tekerni a Földet. Ezen kívül ott vannak még maguk az adatközpontok és a bennük található alkatrészek nyersanyagai. A mobilinternetünket szolgáltató átjátszótornyok. A műholdak és azok nyersanyagai. És persze a mindezek előállításához és üzemeltetéséhez (jó esetben újrahasznosításához) szükséges energia és víz sem maradhat ki számvetésünkből.

A dizájnnal is tehetünk a fenntarthatóságért

Nemcsak a felhasználó – egy lájk itt, egy gif elküldése ott , de a tervező, grafikus vagy egyéb digitális tartalomgyártó is könnyebben felejti el a cselekedeteinek anyagi vonzatát a digitális tér illuzórikus légiessége miatt.

Sokkal könnyebb elképzelni egy épület, autó, bútor vagy akár egy ruhadarab megtervezésével járó felelősséget, mint ugyanezt egy a digitális térben létrejövő termék – pl. applikáció, weboldal vagy Facebook hirdetési kreatív esetében. Amilyen gyorsan megszületik, olyan gyorsan el is tudjuk törölni – ám a létrehozásához és továbbításához, terjesztéséhez, megjelenítéséhez szükséges energia nagyon is valós.

Fontos lehet tehát mérlegelni, hogy minden dizájnnal kapcsolatos döntésnek előzménye és következménye van a való világunkban is.

Dizájngyakorlatok mikroszinten 

A kevesebb több.

A dizájn és az építészet területén a minimalizmus képviselői gyakran tekintik a Mies van der Rohe munkásságával összefüggésbe hozott mottót, mint munkájuk alapelvét: “a kevesebb több”. Ez a mondat legyen a vezérfonalunk a digitális térben is, igyekezzünk szem előtt tartani a fenntartható webdizájn és -fejlesztés szabályait. Melyek ezek?

Helyezzük a hangsúlyt a funkcionalitásra!

Minden elemnek legyen szerepe – ennek az alapelvnek két haszna is van: egyrészt mértékletesen használjuk a rendelkezésre álló erőforrásokat, másrészt, ahogy Adolf Loos rávilágít: a díszítés mindig az aktuális trendeket tükrözi, így hamarabb idejétmúlttá válik a díszes, mint a pusztán funkcionális. Ez az elv tehát mind globális, mind mikroszinten megtérülő, fenntarthatóbb dizájnokat eredményez.

Ne tévesszük össze a jó felhasználói élményt a tűzijátékkal!

A jó felhasználói élmény a digitális térben nem azt jelenti, hogy el kell kápráztatnunk a felhasználót minden földi jóval. A tervezés során arra kell törekednünk, hogy ne keletkezzen felesleges digitális “szemét”; felesleges bájtok tömkelege, amelyek minden megtekintésnél, minden betöltésnél újra és újra megterhelik Földünk erőforrásait.

Nézzük csak meg az Amazon weboldalát! Valljuk be, nem a világ leggyönyörűbb felhasználói felülete, de funkcionális és egyértelmű – földrészeken, kultúrákon átívelően ellátja a feladatát és mellőz minden sallangot. 

Mit jelent a takarékos tervezés? 

A gyakorlatban azt jelenti, hogy megfontoljuk, szükséges-e a sokadik animáció, a sokadik betűtípus, a sokadik kép, videó és ha igen, akkor mindez mekkora méretben.

Törekszünk minél kisebb méretű oldalakat, applikációkat létrehozni, törekszünk arra, hogy a végtermék dinamikus, vagyis könnyen frissíthető, alakítható, fejleszthető és újrafelhasználható legyen – tehát egy későbbi újításnál ne kelljen mindent kidobni.

Például a Coca-Cola sem dobta soha a szemétbe a logóját és csinált valami teljesen újat, pedig lennének arra erőforrásai, hogy a legnevesebb dizájnereket kérje fel a feladatra. Javítsuk meg, amit meg lehet, fejlesszünk azon, amin lehet, optimalizáljuk a teljesítményt és ne termeljünk felesleges bájtokat – amíg lehetséges (vö. “Vágd a bájtot!” kezdeményezés).

A dizájn nemcsak forma, hanem tartalom is 

Mike Monteiro többek között a sokatmondó című Ruined by Design könyv szerzője  előadásában a dizájnerek hatalmas felelősségéről beszél. A legkisebb webdizájnnal vagy felhasználói élménnyel kapcsolatos döntésnek is következményei vannak. Minél több emberhez jut el, annál inkább. És messze nem csak a digitális térben

“Remember that every feature is there for a reason. Lead with the reason. And if you don’t have a good reason why it’s there, that’s probably a sign it’s not needed.”

–  Mike Monteiro, a Design is a Job könyv szerzője

Monteiro példaként a Facebook sokunk által ismert, hírhedt adatvédelmi beállításainak diszfunkcionális, sőt, etikai kérdéseket is felvető, megtévesztő felhasználói felületét hozza fel. Nem feltételezi, hogy a kusza, logikátlanul rendezett felület tervezői direkt akartak ártani a felhasználónak, de elmarasztalja őket, amiért az egyértelmű hiányosságokkal küzdő rendszer ellen egyikük sem emelt hangot. 

Üzleti döntések, mikro- és makroszinten 

Elengedhetetlen tehát, hogy az üzleti döntések meghozói tisztában legyenek felelősségükkel, átlássák a digitális térben létrejövő anyagok ökológiai hatásait és tudatos döntéseket hozzanak ezekről. Szerencsére a társadalom és a fogyasztók tudatossága (pl.: a klímakérdésekben) folyamatosan növekszik. A vállalatokat pedig ez a külső, társadalmi nyomás tovább ösztönzi, hogy átlátható módon változtassanak a gyakorlataikon, és ezeket kommunikálják a fogyasztóknak is – mint ahogy ezt a dm őszi “Kezdd kicsiben!” kampánya tette.

Forrás: dm.hu

Ökologikus nagyvállalati döntések

Ennek az elvárásnak megfelelően, a digitális szektor mammutcégei is nagyon igyekeznek korszerűsíteni és a lehető legfenntarthatóbbá formálni működésüket – a Google például büszkén vállalja, hogy data centereit már teljes mértékben megújuló energiával üzemelteti, illetve törekszenek az üzemeltetéshez szükséges hardverek és a cég által gyártott termékek életciklusát is meghosszabbítani.

Összességében már láthatjuk a pozitív elmozdulást, hallhatóak pozitív hangok. Épp a data centerekkel kapcsolatban látszik megdőlni a sötét előrejelzés, hogy a felhasználói igények extrém növekedésével egyenes arányban fog nőni ezek energiafelhasználása. A Science magazin cikke szerint a trendet sikerült kordában tartani. A data centerek energiafelhasználásának optimalizálásával és odaadó mérnöki munkával sikerült elérni, hogy az energiafelhasználás az előrejelzésekhez képest nem növekedett jelentősen (ami annak fényében különösen nagy eredmény, hogy a data centerek a világ éves energiafelhasználásának több mint 1%-át teszik ki).

Reméljük, hasonló gondolkodással a data centerek hűtésére alkalmazott víz felhasználását, és talán ezzel együtt az alkatrészek előállításához felhasznált nyersanyagokat és energiát (beleértve az újrahasznosítás során felhasznált energiát, illetve a megújuló energiát előállító rendszerek létehozásához szükséges nyersanyagokat és energiát) is sikerül majd minimálisra csökkenteni a jövőben.

Hosszú még az út

Elméletben bármit képesek lehetünk optimalizálni, és minimálisra csökkenteni, a gyakorlatban viszont a hangsúly azon van, hogy ez valamihez képest történik. Az nem mindegy tehát, hogy ezeknek az óriás léptékeknek a redukciója milyen volumenű megtakarításhoz vezet.

1% kevésnek tűnhet, de egy hatalmas egész egy százaléka még mindig nagyon sok. Viszonyításképpen, 7 milliárd ember 1%-a csaknem tíz magyarországnyi, azaz 70 millió ember. Jelen cikk megírásának idején a regisztrált koronavírusos esetek száma 3.557.235. Ez a világ teljes népességének számszerűen csupán 0.045%-ét teszi ki, mégis az egész társadalmunkat, gazdaságunkat, világunkat megrengette az elmúlt hónapokban.

Ez azt mutatja, hogy habár a fejlődés és a javulás szándéka már most is érzékelhető, nem kényelmesedhetünk bele olyan jó hírekbe, mint hogy a Google teljesen karbonmentes lett, mivel továbbra is rengeteg a teendő. Sem a vállalatok, sem a társadalom nem háríthatja egymásra a felelősséget. Nem veszhetünk bele olyan részletekbe, mint hogy majd a nagyok megoldják, hogy ne fogyasszunk annyi energiát egy-egy e-mailünkkel, és kész is.

Mikroszinten is kénytelenek vagyunk változtatni (és ez sokszor passzivitást jelent) és felelősséget vállalni, legyen szó épp dizájnról, egy üzleti döntésről vagy egy cikk megírásáról. Például: Kellene ide még egy illusztráció? Vagy egy újabb mondat? Meg kell tanulnunk felismerni, hogy a több nem mindig több.

Vidra Réka

Vidra Réka

UX és UI designer, 5+ év tapasztalattal a grafikai tervezésben. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett, az elmúlt években tanított design- és művészettörténetet, grafikai tervezést és rajzot. Művészet- és kultúrtörténeti ismeretei a kreatív koncepciók megalkotása során biztos bázist nyújtanak számára. Pedagógiai és pszichológiai ismeretei pedig a felhasználók és az ő igényeik minél pontosabb feltérképezésében és megértésében segítik.