Olvasási idő: 5

A pszichológia mint tudományág és vele együtt a lelki segítségkérés elfogadottsága nagy változáson ment át Magyarországon az elmúlt években. Mára egyre szélesebb körben ismert a tény:

Nincs olyan, hogy rövidtávon „kizárni” a problémát; az elfojtás hosszútávon még nagyobb gondokat okoz. A problémákkal foglalkozni kell.

A cégeken belül is.

De mik lehetnek ennek a szervezeti keretei? Hogy tud egy cégvezető közvetetten segíteni a munkatársaknak? És mit is csinál pontosan az úgynevezett „in-house”, vagy céges pszichológus?

Terápia vs. Tanácsadás

Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszolhassuk, előbb tisztáznunk kell két alapfogalmat, melyek eléggé összekeveredtek a köznyelvben.
Az egyik a terápia. A fél ország látta és imádta Mácsai Pál nagyszerű alakítását az HBO-sorozatban, melyben egy pszichológus üléseit követhettük nyomon traumákkal, személyiségzavarokkal, megrázó emberi sorsokkal, néhány szereplővel akár éveken át.

De a dramaturgiának néha át kell hágnia a realitást. A valóságban a (pszicho)terápia nagyon szigorú szakmai-etikai szabályokhoz (nem, nem lehet ülés közben lehúzni egy felest, ahogy az egyik részben láthattuk) és a terapeuta részéről mindig egészségügyi szakvizsgához kötött. És persze, sosem zajlik céges keretek közt. Egy „in-house” pszichológus teljesen mást csinál.

Ő tanácsadást tart. A tanácsadás sokkal rövidebb távú és bárki egészséges ember igénybe veheti, aki valamilyen elakadást tapasztal a magán- vagy szakmai életében. (Természetesen, az irányadó etikai elvek itt is ugyanúgy érvényesek.)

Terápia vs. Tanácsadás

Tanácsadás – hogy más megvilágítást kapjon a probléma

És itt jön a millió dolláros kérdés:

de mégis, milyen tanácsot ad egy pszichológus?

Semmilyet. A pszichológus nem tanácsot ad, hanem segít megvilágítani a dolgokat más szemszögből is. Célzott kérdésekkel támogatja a vele szemben ülőt az úton, amin a saját válaszait találja meg. Végül értelmezi mindazt, ami az egész képet nézve már sokkal tisztábban látszik.

Sok magyar cég alkalmaz belsős szervezetpszichológusokat HR feladatokra, vagy külsős executive coach-okat a vezetői célok megvalósítására.
Az „in-house” pszichológus mint opció viszont egyelőre még elterjedőben van.

“In-house” pszichológus? Elsőre számos kérdést vet fel

Amikor az Evolut cégvezetője, Zsolt megkeresett a felkéréssel, hogy a kollégák teljesítményét úgy szeretné javítani, hogy lehetőséget és teret adjon számukra a lelki problémákkal való foglalkozásra, bevallom, kicsit szkeptikusan fogadtam.

  • Mi haszna van a cégnek ebből, ha engem úgyis köt a titoktartás?
  • Mi történik akkor, ha valaki fel akar mondani és én mindig a kliens „csapatában” játszom?

És egyáltalán:

  • Hogy lehet tanácsadást tartani úgy, hogy nem rendszeres időközönként találkozunk, hanem valakivel akár 2-3 havonta csak egyszer?

A kérdéseimet Zsoltnak is megfogalmazva vágtunk bele a folyamatba. A válaszokat később az élet és a gyakorlat adta meg. Előtte útmutatónak annyit mondott csak: bármiről beszélhetünk, legyen az munka vagy személyes kérdés.

És természetesen, senkit nem kell a cégnél tartanom, hiszen mindenki közös érdeke, hogy a csapatnak valóban elkötelezett és kiegyensúlyozott tagjai lehessenek. A rendszerszemlélet fő alapja, hogy az egész valóban több, mint a részek összessége.

A személyes problémák a munkára is kihatnak

Az egyik leggyakoribb téma, amely az életünk összes többi területére is kihat: a párkapcsolati problémák és veszteségek.

A veszteségfeldolgozás legfontosabb alapja, hogy a „Majd az idő megoldja.” és a „Felejtsd el, lépj tovább!” mondatok valójában semmit nem oldanak meg, sőt, gyakran csak rontanak a helyzeten. Amikor ilyen elakadást tapasztalunk, a legfontosabb, hogy legyen valaki, aki mellettünk áll a folyamatban, a veszteségünknek pedig legyen egy körülhatárolt helye (a tanácsadás keretei), melyben biztonságban érezhetjük magunkat és a fejünkben kavargó, idegörlő gondolatok helyett tudunk a témával célzottan foglalkozni – így elnyomni sem kell magunkban a feltörő érzéseinket, de mégis könnyebb határt szabni is nekik.

Bármilyen veszteségről legyen is szó, az egyik legnehezebb kérdéskör, hogy bár én úgy érzem, megállt a világ(om), attól az még ugyanúgy megy tovább – az elvárásokkal, amiket a legnagyobb lelki nyomásban is teljesítenem kell. A pszichológiai segítség ilyenkor azért is fontos, hogy tudjunk tovább funkcionálni, akár a mindennapi munkánkban is.

A kiégésnek elébe kell menni

De hogyan?

Egy nagy szakmai kérdéskör, mellyel szinte mindannyian találkoztunk már: a kiégésközeli állapot. Kutatások bizonyítják, hogy a „burn-out” szindróma legjobban azokat veszélyezteti, akik folyamatosan emberekkel dolgoznak, ezáltal rengeteg lelki energia megy kifelé, viszont a hajtásban sokszor alig van lehetőség a visszatöltődésre. Emellett fontos megjegyezni, hogy a stressz és a kiégés nem ugyanaz:

Mentális kapacitásaink viszont végesek. A  helyzet és a körülmények feltérképezése után sokszor ellentmondásosnak tűnhet a megoldás: a nagy kimerültségben nem feltétlenül a több pihenés, vagy a mindent borítás lehet a kulcs. Hanem olyan elfoglaltságokat beépítése az életünkbe, melyek merőben mások; új ingereket és ezáltal lelki feltöltődést tudnak biztosítani számunkra.

Például, egy olyan önkéntes tevékenység, melyről pontosan tudjuk, azért csináljuk, mert a szívügyünk, nagyon jól tudja kiegészíteni az anyagi stabilitást garantáló munkánkat. Az energia pedig eképpen oda-vissza tud áramlani; a két folyamat nem elvesz egymástól, hanem hozzáad.

Az időkeretek önállóságra nevelnek

Leírva és olvasva mindezek egyszerűnek tűnhetnek, de tudjuk, amikor saját gondolataink sűrűségéből ki sem látunk, egyedül nehéz úgy fordítani a kaleidoszkópot, hogy más kép rajzolódjon ki.

Általános megfigyelés az önismereti folyamatokban, hogy ha tisztázzuk, már csak pár alkalom erejéig fogunk találkozni, gyakran elindulnak olyan történetek is, melyek korábban állni látszottak. Az idő behatároltsága és a tény, hogy nem számíthatok arra, hogy minden héten jövök és majd együtt megoldjuk a pszichológussal, sokszor pont arra ösztönöz, hogy… megoldjuk. Mi, saját magunk. Így van ez az Evolutos alkalmak esetében is.

Konklúziók egy év távlatából

Majdnem egy év közös munka után azt hiszem, bátran kijelenthetjük, a cég legnagyobb haszna természetesen nem az, hogy tudná, kivel milyen problémákat beszélünk meg az üléseken. Hanem pont az, hogy ezeket a problémákat az üléseken beszéljük meg. És nem gyűrűznek be más területekre.

Mindenki a saját batyuját viszi, de a batyura többféleképpen is tekinthetünk.

Az egyik legmeghatározóbb filozófiai-pszichológiai alaptétel, hogy az élet legfontosabb kérdéseivel mindig egyedül nézünk szembe. Fantasztikus dolog, ha vannak támogató társaim, de az igazság az, hogy az én problémáimat csak én oldhatom meg, az én utamat csak én járhatom be.

„In-house” pszichológusként pont ezeket tapasztalhattam meg az eddigi céges ülések során: együtt szembenézni azokkal a problémákkal, melyek egyedül magányosnak tűnhetnek, de igazából mindannyiunk életében előfordulhatnak.
Motivációt találni és olyan irányokat, melyeket mindenki a sajátjának érezhet.
Kísérni az egyéni felelősségvállalást.
Azt hiszem, ezek a legfontosabb témák az életünkben – és egy szervezetében is.
Nagyon hálás vagyok értük, nekik.

Rácmolnár Lili

Rácmolnár Lili

Rácmolnár Lili, pszichológus, a the therapy tanácsadóközpont vezetője. Magánpraxisa mellett üzletfejlesztést támogató pszichológiai tanácsadást végez közép-és nagyvállalatoknál, ezzel javítva a munkavállalók mentális egészségét. A TV2, az RTL Klub és az ATV rendszeres vendége, a wmn.hu pszichológus szerzője.

Kíváncsiak vagyunk a véleményedre!